Schön Martin beszámolója hong kongi művészkerékpár kupáról. 5. helyezést értem el a 2018-as művészkerékpár világkupa 3. fordulóján, ami után jelenleg 2. helyen állok összesítésben.

A mi szakágunkban 5 perc alatt kell bemutatni azt, amit évekig tanulunk, de a Föld túloldalára nem lehet elmenni csak 5 percre. Velem sem így történt.

Augusztus 3-án a német csapattal együtt repültem Hong Kongba, egyedüli magyarként. 8 évvel ezelőtt már jártam ott, úgyhogy sejtettem, hogy mire számíthatok, de a helyiek vendégszeretete felülmúlta a várakozásaimat. A kint töltött 10 napon igyekeztek nekünk minél többet megmutatni a hazájukból és a kultúrájukból. Hong Kong egy nagyon fejlett és nagyon zsúfolt város, de a szabályok betartásával jól megél együtt a 7 millió lakos az 1100 km2-en. Annak ellenére, hogy sokan vannak, hagytak maguknak zöld övezetet bőven, és aki nyugalomra vágyik, a hosszú tengerparton azt is megtalálja. Nekem is volt szerencsém megnézni a város legkülönbözőbb részeit a legmagasabb felhőkarcolóktól kezdve a szegény halászfaluig.

A számos látnivaló és kulturális program néha jobban lefárasztott, mint az edzések, ugyanis a vasárnapi verseny előtt a hét minden napján, összesen 8 edzésünk volt. A tornateremben is jellemző volt a zsúfoltság, mivel a legkisebb hong kongi gyerekek velem és a német válogatottal együtt edzettek. Így a helyi adottságok nem voltak a legoptimálisabbak, de ezt kárpótolta az, hogy tanulhattam a németektől és taníthattam a hong kongiakat. Persze az edzéseim elsődleges célja a világkupára való felkészülés volt, amit a pozitív társas közeg sokkal élménydúsabbá tett. Így tehát egyszerre tanultam bizonyos elemeknél új technikákat, tanultam tanítani és gyakoroltam az angol és német nyelvet is.

A hosszú és fárasztó napok ellenére teljesen kiegyensúlyozottnak éreztem magam egész héten, így a verseny napján is. Nagyon jól ment a bemelegítés és az sem zavart meg, hogy időben egy kicsit megcsúszott a verseny. A helyi nézők, szülők és a sportolók is óriási érdeklődéssel figyelték az európai versenyzőket, folyamatosan kattogtak a fényképezők és készültek a videók. A versenyzés is jól ment összességében, becsúszott ugyan két apró hiba, de tudtam folytatni a jó sorozatomat, amit idén elkezdtem. Kicsit bosszantott, hogy nagyon kevésen múlt, hogy nem lett meg a 4. hely, de így legalább komolyabban kezelem azt a két apró hibát.

A verseny után sorban jöttek a kis hong kongi gyerekek közös fotóra és autogramot kérni. Ez is nagy élmény volt számomra és azt hiszem, így egymást motiváltuk a gyerekekkel.

A szerdai hazaérkezésem után pár nap pihenő következik, majd meg is kezdem a felkészülést az őszi szezonra, hiszen novemberben lesz a világkupa utolsó fordulója, egy héttel utána pedig a világbajnokság.